2009. szeptember 10., csütörtök

De miért pont az ágyamba?

.
Tegnap este borzalmatos dolog történt.
Éjszaka lévén igyekeztem befelé az ágyba a jól megérdemelt pihenőmre és akkor megláttam a vadállatot.
.
.
Heves szívdobogás kapott el, a szám kinyílt hogy sikítsak, majdnem ráültem ugyanis a jószágra.
Agyamban a sokk után pörögtek az arcok képei, vajon ki tudja megoldani a feladatot hogy eltávolítsa a betolakodót.
Nyöszörgő hangon szólogattam az Embert, aki láthatólag nyugodtan durmolt tovább, semmit se érzékelve a pánikomból.

Ekkor megláttam az üveget.
Óvatosan elsettenkedtem az éjjeliszekrény felé, nehogy a hirtelen villanástól ugrani készüljön a jószág, és persze épp rám. Megszerezve az üveget hátulról közelítve ráhelyeztem az állatkára, aki nem zavartatta magát hogy ezentúl búra alatt tanyázzon.
A szívem úgy járt mint egy légkalapács, mert naná hogy kétszer is feldőlt a tákolmányom. A szöcske persze nyugton maradt, biztosan tudta hogy ezzel a frászt hozza rám, mert ha ugrik, akkor egy pillanat alatt vége a tortúrának és jónapot. Az Ember felébred a visításomra, elkapja a grabancát és kihajítja. Ez az állat persze nem így gondolta.
Fondorlatos módon kitaláltam hogy kitámasztom az üveget dőlés ellen, és tudok szerezni egy papírlapot amit aládugva végre kitessékelhetem a pimaszt.
El is jutottunk ilyeténképp a teraszig, ahol határozott mozdulattal kiráztam a tartalmat az éjszakába.

Pilleként megkönnyebbülve libegtem immár befelé, álmodozva a 2 bátorsági érdeméremről ami nyilvánvalóan jár, valamint a helyzetmegoldó képesség térdszalagrendjéről, amikor megláttam ismét. Az a francos szöcske még mindig ott ücsörgött, de most az üveg nyakának külső felén.

A néma sikoly megint az éjszakába (piszok kreatív ez az állat és ügyes is), a fene sem tudja hogy miért nem hajítottam el az üveget hogy rapityára törjön, és a egész háznép felsorakozzon mögöttem, magyarázatért.
Utolsó összpontosítható szikrákkal elhelyeztem az üveget az ablakpárkányon, szöcskéstül mindenestül, és kereket oldottam. Azóta sem jártam arra hogy vajon jobb belátásra tért az ízeltlábú?
Vagy engem vár.....
.