2009. június 25., csütörtök

A NŐ

.
Ez a kép megtévesztés, a csajszi nem uborkapakolást alkalmaz, hanem az uzsonnájáról szedte le a cuccost és röhögteti a fiamat. Aki egy paradicsom szeletet töm a szájába a fogai elé, és úgy vigyorog. Mondjuk azt én is csináltam anno, jóvanna.
.

.

Ének az esőben

.
Ma létrehoztam a saját nótámat, megint Mana módra.
Gergőccel elfüstöltünk reggel a doki bácsihoz holmi rovarcsípések miatt ecsetelőért, és hazafelé tartva megláttunk egy bazi nagy homlokzati plakátot hogyaszondja: Madárkiállítás.
Manaművek kigondolta hogy mekkora buli lenne az összes csemetét elrángatni oda megnézni, hazanyargaltunk tehát a gyermekanyagért.
Ez rendben is lett volna, el is indultunk talpig esernyőben a cél felé a zuhogó esőben. Amikor már csak pár méter volt hátra, már sejtettem hogy mellélőttem, mivel nem ellenőriztem a dátumot, elég volt a vizuális lökés plakátilag.
Jelenleg piruló fejjel várom a fejcsóváló tesómat, amint beszámolnak az unokatesók hogy milyen über ötlete volt Meli néninek, elmentünk a tisztiklubba hogy a tükör előtt bemutassuk a rakendroll tudásunkat.
De mondjuk a tesó nem fog csodálkozni, már ismeri a hóbortjaimat.
Mondjuk azt érdemes megnézni, hogy az egyetlen hímnemű lény milyen tartozkodóan ücsörög a háttérben.
.


.
Hazaérve kitaláltuk hogy megint maratoni festésbe fogunk, a skacok jobbnak látták ha nemes egyszerűséggel az ujjaikkal festenek. Most épp talpig festékes minden, gyerek, fal, asztal. A plafont nem mertem megvizsgálni.
.


.
Aztán a gyeplő végleg a lovak közé lett dobva, és én megveregettem a vállamat, hogy megelőztem őket a szivatásban, az esős kirándulással. Ők csak törlesztenek.
.